Kiemelt kép: illusztráció
Los Angeles-i otthonában, 2026. augusztus 30-án elhunyt Berend T. Iván történész, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke. Halálát felesége, Radics Katalin Berend jelentette be a Substack-oldalán.
Berend T. Iván 1985 és 1990 között vezette a Magyar Tudományos Akadémiát, és pályája során több hazai, amerikai, brit, osztrák, európai, csehszlovák és bolgár tudományos akadémia tagja lett. Kossuth-díjas egyetemi tanár volt.
A háborús üldöztetéstől a történészi pályáig
Berend 14 éves volt, amikor 1944-ben a dachaui koncentrációs táborba került. Az amerikai csapatok 1945 áprilisában szabadították fel. Középiskolai tanulmányait 1941 és 1949 között a Pesti Izraelita Hitközség Gimnáziumában végezte.
1949-ben kezdett tanulni a Magyar Közgazdasági Egyetemen, emellett az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karán történelem szakon is tanulmányokat folytatott. Történészdiplomáját 1953-ban szerezte meg, 1957-ben pedig közgazdaságtanból egyetemi doktori címet kapott.
Pályáját a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem gazdaságtörténeti tanszékén kezdte tanársegédként. 1960-ban docenssé, 1964-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, 1967-ben pedig átvette a tanszék vezetését. Az egyetem rektorává 1973-ban választották meg, tisztségét 1979-ig töltötte be. A gazdaságtörténeti tanszéket 1986-ig vezette.
Az MTA élén és nemzetközi egyetemeken
A Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1985 és 1990 között volt, vagyis ő töltötte be az intézmény rendszerváltás előtti utolsó elnöki tisztségét. Tudományos elismertségét nemzetközi akadémiai tagságok is jelezték: 1980-ban a Royal Historical Society, 1988-ban a Brit Akadémia, 1989-ben pedig az Osztrák Tudományos Akadémia választotta tagjai közé. Az Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának, 2015-től pedig az American Academy of Arts and Sciencesnek is tagja volt.
Az Egyesült Államokban az 1970-es és 1980-as években többször vendégprofesszorként tanított. 1990-ben a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem, a UCLA történelem tanszékének professzora lett. A Közgazdaságtudományi Egyetemről 1991-ben távozott végleg, 1993 és 2005 között pedig a UCLA Európai és Orosz Tanulmányok Központját vezette.
Történészként és közéleti szereplőként
Berend T. Iván több tudományos szervezetben is vezető szerepet vállalt. A Magyar Történeti Társulat főtitkára 1967-ben, elnöke 1975-ben lett; utóbbi tisztséget 1979-ig viselte. A Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság, valamint a Nemzetközi Történeti Társaság alelnökeként is dolgozott, utóbbinak 1995 és 2000 között az elnöke volt.
Tagja volt az MSZMP-nek, és részt vett az 1960-as évek gazdasági reformjának előkészítésében. 1988 és 1990 között az MTA–Soros Alapítvány társelnöke, 1989 és 1990 között pedig a Németh Miklós által létrehozott, a Minisztertanács mellett működő tanácsadó testület elnöke volt. 1988 és 1989 között az MSZMP utolsó Központi Bizottságának tagjaként is tevékenykedett.
1988-ban egy, az általa vezetett munkacsoport készítette el az ország első piacosítási és privatizációs átalakításának hároméves tervét. 1989 januárjában ő vezette azt a Történész Munkabizottságot, amely az 1956-os forradalom korábbi, negatív megítélésének átértékelésével foglalkozott. A rendszerváltást követően 1993-ig tagja volt a magyarországi privatizációt felügyelő és elősegítő Kék Szalag Bizottságnak. Az Egyesült Államok külügyminisztériumának több alkalommal ad hoc tanácsadója volt.
Élete végéig publikált
Berend élete utolsó éveiben a Substacken közölt esszéket. Utolsó bejegyzése augusztus 22-én jelent meg, és közelgő haláláról szólt. Azt írta, hogy súlyos betegsége és elgyengült állapota miatt nem tudja folytatni az írást, amely számára az életet jelentette.
Az írásban a mennyországról és a pokolról elmélkedett, ironikus hangon mérlegelve, melyik lehet a számára elképzelhető végső hely. Olvasóitól szeretettel búcsúzott, és azt írta: ha lehetősége lesz rá, a túlvilágról is hírt ad majd egy rövid blogbejegyzésben.
Berend T. Iván pályájának két meghatározó színtere
Berend T. Iván életútja szorosan összekapcsolta a magyarországi tudományos és közéleti szerepvállalást az amerikai egyetemi világgal. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen oktatóként, tanszékvezetőként és rektorként dolgozott, majd az MTA elnökeként töltött be kiemelt tisztséget. Később a UCLA professzoraként, illetve az Európai és Orosz Tanulmányok Központjának igazgatójaként folytatta pályáját.
A forrás alapján tudományos munkája mellett a rendszerváltást megelőző évek gazdasági és politikai folyamataiban is részt vállalt: reformok előkészítésével, privatizációs tervezéssel és az 1956-os forradalom történelmi megítélésének felülvizsgálatával is foglalkozott. Élete végén sem szakadt el a nyilvánosságtól, esszéiben pedig személyes hangon írt betegségéről és a halálhoz való viszonyáról.
Tájékoztatás: Az oldalon megjelenő képek és illusztrációk egy része mesterséges intelligencia segítségével készülhet vagy módosulhat. Ezek a vizuális elemek illusztrációs célt szolgálhatnak, és nem minden esetben tekinthetők eredeti helyszíni felvételnek.
További hírek
Friss hírek több témából
