Kiemelt kép: illusztráció
Jelentős különbségek vannak az OECD-országok között abban, hogy a nyugdíjrendszerek mekkora részt pótolnak a korábbi keresetből. A friss becslések szerint Spanyolországban a nyugdíj a nyugdíjazás előtti bruttó jövedelem több mint 80 százalékát is elérheti, miközben Litvániában ugyanez az arány mindössze 17,4 százalék. Magyarország a vizsgált országok középmezőnyében található, kevesebb mint 52 százalékos várható pótlási aránnyal.
A nyugdíj-pótlási arány azt mutatja meg, hogy a nyugdíjba vonulás után várható ellátás a korábbi kereset mekkora hányadát helyettesíti. Az OECD mutatója bruttó összegekkel számol, vagyis az adók és járulékok levonása előtti munkabért veti össze a nyugdíjjal. A számítás ezért elsősorban a munkából a nyugdíjba történő átmenet során bekövetkező jövedelemváltozást szemlélteti.
Spanyolország és Görögország áll az élen
A Visual Capitalist által bemutatott becslések egy olyan személy várható helyzetét modellezik, aki 2024-ben, 22 éves korában kezdett dolgozni, és átlagkeresetet kap. A számítás figyelembe veszi a kötelező állami és magánnyugdíjakat, az önkéntes magánnyugdíj-megtakarításokat azonban nem.
Az adatok alapján a legmagasabb várható bruttó pótlási arányt Spanyolországban mérték, 80,4 százalékkal. Görögországban 79,6 százalékos értékkel számolnak, Hollandia pedig 74,7 százalékos aránnyal szerepel az élmezőnyben. Portugália és Olaszország szintén bekerült a tíz legmagasabb mutatót felvonultató ország közé.
A rangsor azt becsüli meg, hogy a jelenlegi szabályok fennmaradása esetén milyen ellátásra számíthat a mostani pályakezdő generáció. Nem arról van tehát szó, hogy a jelenlegi nyugdíjasok ténylegesen mekkora összeget kapnak.
Nem csak a gazdasági fejlettség számít
A számok alapján az ország gazdasági fejlettsége önmagában nem magyarázza meg a nyugdíjrendszer várható teljesítményét. Mexikóban és Törökországban közel 70 százalékos pótlási arányt jelez a modell, miközben Németországban 42,1 százalékos érték szerepel.
Az Egyesült Államokban 39,7 százalékos arányt becsülnek, amivel az ország a vizsgált 38 állam közül a 29. helyre kerül. Kanadában még alacsonyabb, 37,1 százalékos mutatóval számolnak. A lista alján Litvánia áll 17,4 százalékkal, míg Dél-Koreában 33,4, Japánban pedig 36,5 százalékos a várható pótlás.
Magyarországon egy átlagkeresetű, a modell szerint most munkába álló dolgozó nyugdíja nagyjából a korábbi bruttó jövedelem felét pótolhatja. A forrás szerint a várható arány kevesebb mint 52 százalék, így hazánk nem tartozik sem a legmagasabb, sem a legalacsonyabb értéket mutató országok közé.
Kapcsolódó hír: Meghalt Vajda István, a magyar szinkronizálás meghatározó rendezője
Az időskori szegénység másik fontos mérce
A nyugdíj-pótlási arány önmagában nem mutatja meg teljes egészében az idősek anyagi helyzetét. Az életszínvonalat az ellátás mellett a megélhetési költségek, az adózás, az egyéb jövedelmek és megtakarítások, valamint a szociális ellátások is befolyásolják.
Az alacsony pótlási arány ezért nem jelenti automatikusan azt, hogy az adott országban magas az időskori szegénység, de több államban együtt jár a két jelenség. Litvániában a 65 éves és idősebb lakosság több mint ötöde él relatív jövedelmi szegénységben. Észtországban és Lettországban ez az arány meghaladja a 30 százalékot, miközben az OECD átlaga 14,8 százalék. Az Egyesült Államokban 22,9 százalékos időskori szegénységi rátát jeleznek.
Hollandiában ezzel szemben a 74,7 százalékos pótlási arány 4,6 százalékos időskori szegénységi rátával párosul. Dániában, Finnországban és Norvégiában szintén legfeljebb 5 százalék az idősek relatív jövedelmi szegénységének aránya.
Magyarországon a nyugdíjak leszakadása is kérdés
A magyar helyzetet nemcsak a korábbi keresethez viszonyított pótlási arány határozza meg. A forrásban idézett Farkas András nyugdíjszakértő szerint ma minden harmadik nyugdíjas a mintegy 180 ezer forintos szegénységi küszöbnél alacsonyabb ellátást kap, minden hatodik pedig a hozzávetőleg 140 ezer forintos mélyszegénységi küszöb alatt él.
A szakértő szerint a problémát súlyosbíthatja, hogy az újonnan megállapított nyugdíjak a valorizáció miatt követik a korábbi béremelkedést, a már folyósított ellátásokat viszont alapvetően az inflációhoz igazítják. Emiatt a régebb óta nyugdíjban lévők jövedelme fokozatosan elmaradhat az aktív keresőkétől és az újonnan megállapított nyugdíjaktól.
Magyar Péter korábbi bejelentése szerint a TISZA-kormány tervei alapján 2027. január 1-jétől 120 ezer forintra emelnék az öregségi nyugdíj legkisebb összegét, ami a bejelentés szerint mintegy 127 ezer embernek jelenthetne segítséget. A forrásban megszólaló szakértő szerint ez önmagában nem oldaná meg a teljes problémát. Számítása alapján 2026-ban az infláció mellett a reálbérek növekedését is figyelembe vevő rendszerben 3,6 helyett 6,35 százalékos emelés lett volna indokolt.
Mit mond el valójában az 52 százalékos magyar érték?
A magyar adat nem azt jelenti, hogy minden nyugdíjas a korábbi fizetésének pontosan a felét kapja majd. Az OECD-modell egy meghatározott életpályát vizsgál: átlagkeresetű, 2024-ben 22 évesen munkába álló személy jövőbeli helyzetét becsüli meg, a jelenlegi szabályok alapján. Az eredménybe a kötelező állami és magánnyugdíjak bekerülnek, az önkéntes megtakarítások viszont nem.
Az is fontos különbség, hogy a pótlási arány a nyugdíjazás pillanatában bekövetkező jövedelemváltozást méri, míg az időskori biztonság hosszabb távú kérdés. A forrás szerint a már megállapított magyar nyugdíjak inflációkövető emelése miatt az idősebb ellátások fokozatosan elmaradhatnak az aktív keresetektől és az újonnan megállapított nyugdíjaktól. Így ugyanaz a nemzetközi mutató nem tér ki arra, hogy a különböző időpontokban nyugdíjba vonulók között mekkora különbség alakul ki.
Forrás: Pénzcentrum
Tájékoztatás: Az oldalon megjelenő képek és illusztrációk egy része mesterséges intelligencia segítségével készülhet vagy módosulhat. Ezek a vizuális elemek illusztrációs célt szolgálhatnak, és nem minden esetben tekinthetők eredeti helyszíni felvételnek.
További hírek
Friss hírek több témából
