Kiemelt kép: illusztráció
Rendkívüli római kori leletet találtak a Duna alacsony vízállásakor Dunaújvárosnál: egy közel 500 kilogrammos, nyaktól lábig megmaradt kőszobor került elő a folyómederből. A régészek szerint az alkotás eredetileg egész alakos, minden oldaláról kidolgozott, szabadon álló szobor lehetett, amely egy nőt ábrázolt.
A szobor feje és lába hiányzik, ezért az ábrázolt személy kiléte egyelőre nem állapítható meg. A ruházat alapján azonban a szakértő római kori műnek tartja, amely nagy valószínűséggel a Kr. u. 3. században készülhetett. A 4. század első felének lehetőségét sem zárta ki teljesen, de szakmai véleménye szerint a korábbi időpont a valószínűbb.
Előkelő asszony, császárnő vagy istennő lehetett
Dr. Szabó Antal régész szerint a szobor megmaradt része nem építészeti díszítőelem volt, hanem körüljárható alkotás. A fej hiánya különösen megnehezíti az azonosítást, mivel éppen ez a rész árulhatná el, kit jelenített meg a szobrász.
A jelenlegi értékelés szerint a legvalószínűbb, hogy egy előkelő római hölgy szobráról van szó. Nem zárható ki ugyanakkor, hogy császárnőt ábrázoltak, és az istennő lehetősége sem vethető el teljes bizonyossággal. A régész hangsúlyozta, hogy ezek között jelenleg csak valószínűségi sorrendet lehet felállítani.
A leletet a Dunai Ipari Búvár Kft. munkatársai, Balázs Zoltán, Gillich Gergő és Bálint Norbert azonosították a folyó egy nehezen merülhető szakaszán. A kiemelésben a Pentele Önkéntes Tűzoltó Egyesület és Orosz Csaba György nyújtott technikai segítséget. A szobrot ezt követően a múzeum gyűjteményébe szállították, ahol megkezdődhet a tisztítása és tudományos vizsgálata.
Majdnem harminc római kori leletet mentettek ki
Az alacsony vízállásnak köszönhetően a környéken eddig csaknem harminc faragott kő került elő. A leletek között római kori oltárok, sírkőtöredékek, párkányok, oszlopok és más építészeti elemek is vannak. A régészeti mentést azért is tartották fontosnak, mert a folyómederben talált tárgyak egy részét az érdeklődők már nem az eredeti helyükön fedezték fel.
A szobor mellett a legjelentősebb darabok egyikének egy Jupiter-oltárt tartanak. Maga az oltár nem teljes, a feliratos része azonban teljes egészében megmaradt. Ennek segítségével egy eddig ismeretlen intercिसai lakót, Caius Aurelius Sabinust is megismerhették. A többi feliratos kövön csak töredékek maradtak fenn, ezért azok szövege nem rekonstruálható teljes bizonyossággal.
A leletek bejelentésében a dunaújvárosiak is aktívan részt vettek: fotókat és koordinátákat küldtek a múzeumnak, amikor faragott köveket láttak a mederben. A forrás szerint a tárgyakat nem elvitték, hanem jelezték a szakembereknek.
Intercisa különösen gazdag római emlékanyagot őriz
A mai Dunaújváros területén állt Intercisa, a Duna menti római határvédelmi rendszer, a limes egyik jelentős erődje. A Kr. u. 2. század végének háborúi után a római hadvezetés szíriai íjászokat vezényelt ide, hogy felvegyék a harcot a szarmata lovasíjászokkal. A Hemesából érkező, mintegy ezerfős csapattest körülbelül 175-ben érkezhetett, és nagyjából 260-ig maradhatott a térségben.
A katonák megjelenésével egy szír közösség is kialakult az erőd körül. A kereskedelem és a fizetőképes kereslet nyomán a település rövid idő alatt gazdaggá vált, amit a fennmaradt leletanyag is jelez. Míg egy átlagos településen körülbelül 10–20, legfeljebb 30 feliratos kőemlék kerül elő, Dunaújvárosban több mint 400 faragott kőemléket tartanak számon.
A mostani kutatások középkori emlékekhez is kapcsolódnak. A térségben a 12. században egy Szent Pantaleonnak szentelt monostor állhatott, amelynek romjait 1903-ban a hajózás akadályozása miatt felrobbantották. A kutatók szerint a monostor építéséhez nagyobbrészt a korábbi római erőd köveit használhatták fel, ezért római és középkori maradványok egyaránt előkerülhetnek.
Kiállításon mutatnák be a megmentett köveket
A múzeum a tervek szerint időszaki kiállításon mutatná be a szobrot és a Dunából kimentett többi leletet. A bemutatás előtt azonban a restaurátoroknak el kell távolítaniuk a kövekre rakódott szennyeződéseket, majd gondoskodniuk kell a tárgyak kiállítható állapotáról. A nagy tömegű szobor elhelyezése külön feladatot jelent: a forrás szerint megmozdításához hét erős felnőtt férfi segítségére és emelőre is szükség volt.
Miért különleges ez a dunaújvárosi szobor?
A lelet jelentőségét nem csupán a mérete adja. A római kori kőszobrok eleve ritkán maradtak fenn ilyen nagyságban, mert a későbbi korokban gyakran összetörték és építőanyagként használták őket. A bronzszobrokat pedig sok esetben beolvasztották, ezért az egykori szoborállományból kevés maradt az utókorra.
Az apadó Duna most olyan köveket tett hozzáférhetővé, amelyek egy része az Intercisa körüli római és későbbi építkezésekhez kapcsolódhat. A szobor személyazonossága egyelőre nyitott kérdés, de a ruházata már most segít a korszak meghatározásában. A tisztítás és a tudományos vizsgálat további részleteket tisztázhat, a tervezett kiállítás pedig nemcsak ezt az alkotást, hanem a mentés során előkerült többi töredéket is egy helyen mutathatja be.
Tájékoztatás: Az oldalon megjelenő képek és illusztrációk egy része mesterséges intelligencia segítségével készülhet vagy módosulhat. Ezek a vizuális elemek illusztrációs célt szolgálhatnak, és nem minden esetben tekinthetők eredeti helyszíni felvételnek.
További hírek
Friss hírek több témából
